Miben áll az egyházi tekintély és Isten tekintélye? Az egyház két alappilléren áll: az apostolokon és a prófétákon (Ef 2,20). Próféta minden hívő ember lehet. Bárcsak az igazhitű püspökök között lennének valóban próféták is, akik védelmezni fogják az igaz tanítást és az üdvözítő hitet akár a vértanúhalál árán is!

Az egyházi tekintély feltétele az Isten tekintélyének való alávetettség, ami pedig az igaz tan elfogadásával van összekapcsolva.

Van a hivatal tekintélye és van a szentség tekintélye. A hivatal tekintélyét a püspök képviselheti, akinek nem kell élérnie a személyes szentség szintjét, hanem meg kell őriznie az igaz tant és harcolnia kell a tévtanítások ellen. Az ideális az lenne, ha szent Pálhoz hasonlóan elmondhtná: „Legyetek olyanok, mint amilyen én vagyok,“ „kövessetek engem úgy, ahogy én követen Krisztust.” Az emberek azt gondolják, hogy aki püspök, az olyan, mint szent Miklós mitrával, de elfelejtik, hogy Miklós védelmezte a hitet a tévtanításokkal és a tévtanító Ariusszal szemben is, akinek a Niceai zsinaton (325) nyilvánosan pofot adott.

A szentek tekintélye

Az egyház a szentjei között sok papot tart számon, de egyszerű férfiakat és nőket is. Igaz hit nélkül az egyház alap nélkül való. Különösen manapság a legfontosabbak az egyház számára azok a szentek, akik a megtisztulásáért és az igaz tanításért harcolnak. Ők azonban a hamis egyházi tekintély megalázza, kigúnyolja, befeketíti. Isten ezeket a hithősöket, akik készek Krisztusért naponta vértanúként feláldozni az életüket, számos – életük során és haláluk után történt – csodával tünteti ki. Ők a világosság számunkra, amelyet követnünk kell. Nekik joguk van figyelmeztetni és leleplezni még az egyházi prelátusokat is, akik viszont őket nemcsak hogy nem fogadják el, de keményen bosszút állnak rajtuk. A prófétai lelkű szent példája Sienai Szent Katalin, aki a bíborosokat megtestesült ördögöknek nevezte és parancsba adta a pápának is, hogy mit tegyen és mit ne tegyen. Hasonló tekintélye volt olyan szenteknek is, mint Pio atya, akit egyházi személyek üldöztek is, és Fatimai Lúcia. A szentek tekintélye üldöztetéssel van összekapcsolva, többnyire sajátjaik részéről.

Az igazhitű pápa az egyházi tekintélyt képviseli. Az ő egyházi tekintélye és mindenkié, aki csak részesedik benne – püspökök és papok – az igaz tan megőrzésének feltételéhez van kötve, amely mögött Isten Lelke áll. Ezeknek isteni tekintélyük van és az Ő hatalmával tudnak oldani és kötni. Ha az egyházi tekintélyt viselők közül bárki is tévtanításba esik, amely tagadja a hit lényegét, automatikusan ki van zárva az egyházból. A Cum Ec Apostolatus Officio pápai bulla szerint mindaz, amit a tévtanító – legyen az pap, püspök vagy a pápa – tesz, érvénytelen és senkinek sem szabad hallgatni rá. Az egyházi hivatalt törvénytelenül bitorolja. Ez érvényes ma a hamis pápa Bergogliora, aki ezekben a napokban Szlovákiában tesz látogatást. Szent Bazil így nyilatkozott a püspökökről, akik megnyitották magukat a tévtanítás előtt: „Krisztussal kereskednek, én pedig senkit sem tartok püspöknek, aki a felszentelését ilyen tisztátalan kezekből fogadta… Elfutunk előlük és egyházi átkot vetünk rájuk.“

Az Egyházi Törvénykönyvnek és más dokumentumoknak is a katolikus egyházban ugyanúgy egyházi tekintélyük van, de amíg a pápa és konkrét püspökök tévtanításban vannak, minden dokumentum, amit csak kiadtak, érvénytelen. Nem hivatkozhatnak manipulatív módon a hivatalos Egyházi Törvénykönyvekre és az igazhitűek megbüntetéséről szóló egyházi törvényekre sem, mivel az általuk kiszabott összes büntetés érvénytelen.

Röviden szólva: Ha az egyházi tekintély hordozói megőrzik az igaz tant, akkor Krisztus Lelke van bennük és a harcolnak a tévtanítások ellen, joggal lépnek fel az egyház, tehát Isten tekintélyének képviseletében, a hívek pedig kötelesek hallgatni rájuk. Amennyiben viszont a pápa vagy a püspök tévtanítást hirdet és az egyházi hivatallal a hívek becsapására él vissza azért, hogy a tévtanítást tartsák az egyház igaz tanításának, akkor csaló, a hivatalt törvénytelenül bitorolja és tévtanítóként senki sem hallgathat rá. Bergoglio bebizonyította, hogy tévtanító. Ő elvetette a hit alappilléreit, amelyek a Szentírás és az apostoli Hagyomány. A szodómia népszerűsítésével más tanítást és más lelket fogadott be. Bergoglio és a vatikáni homoszexuális hálózat elrettentő példája ma az egyházi hatalommal való visszaélésnek. A legnagyobb kárt jelentik az egyház számára, mivel egyházi hivatalt képviselnek és az isteni tekintélyre hivatkoznak, miközben normává teszik a tévtanítást és nekik köszönhetően az emberek azt igaz tanításként fogadják el. Az egyházi hatalommal való ilyen visszaélés nagyobb rossz, mint a külső ellenség. Ezekre érvényes az, hogy senki sem megy a pokolba egyedül, hanem a becsapott lelkek nagy seregét rántja magával. Ezért minden hívő számára világos kell hogy legyen, hogy ki az ő pásztora, akire hallgatnia kell és kitől kell elfutnia (Jn 10). Az ő püspöke egységben van-e Bergoglio tévtanításával vagy Isten szolgája? Gyümölcseiről ismeritek meg, hogy ki az igaz és ki a hamis pásztor. Bergoglio gyümölcsei a Pachamama démonnal való bálványimádás szorgalmazása és normává tétele, a szodomiták házasságának legalizálása és a kísérleti vakcina támogatása, még a gyermekek számára is, noha ez emberiesség elleni bűn.

Bergoglio és azok hamis evangéliuma miatt, akik alávetik magukat neki, Isten Igéje az átkot és az egyházból való kizárást hangsúlyozza (Gal 1,8-9).

+Illés

a Bizánci Katolikus Patriarchátus pátriárkája

2021.9.14.

Letöltés: BKP: Miben áll az egyházi tekintély és hogyan él vele vissza Bergoglio /SK IX.12-15./ (2021.9.14.)