Az Úristen engedte, hogy egyik napról a másikra elveszítsük a kolostorunkat, ahol 40 apáca és novícia élt. Ezzel egyidejűleg elvesztettük a férfi monostorunkat is, valamint a hozzá tartozó rekollekciós házat és kápolnát is, ahol rendszeresen tartottunk vasárnapi istentiszteleteket a nép számára. Mindezt egyfajta próbatételnek látjuk és a türelmes Jóbbal együtt mi is igyekszünk azt ismételni: „Az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve!”

A jövőt Isten kezébe tesszük le. Mindenekelőtt szívünkön viseljük azt az egész helyzetet, amelyet nemcsak nekünk kell átélünk, és imádkozunk, hogy az Úristen változtassa azt áldássá Ukrajna és a többi nemzet számára.

Bizonyos mértékig most megbénult a missziós tevékenységünk.

Hisszük, hogy a keresztény népek számára ebben a helyzetben az egyedüli megoldás a megtérés és az evangéliumba vetett hit. A megtérés a gondolkodás megváltoztatását jelenti, mégpedig hogy az igazságot igazságnak, a hazugságot hazugságnak, az eretnekséget eretnekségnek, az erkölcstelenséget erkölcstelenségnek kell nevezni.

A BKP Titkársága

Letöltés: Közlemény