1. rész: Freud, a tisztátalan lélek és az okkultizmus

2. rész: Freud és a perverz gondolkodás

3. rész: A hipnózis és a „tudományos tevékenység“

1. rész

Freud, a tisztátalan lélek és az okkultizmus

Mindig is léteztek olyan emberek, akik paráználkodtak és házasságtörést követtek el. Néhány esetben akár homoszexuálisként vagy a másféle perverziót élve éltek. A történelem bizonyos korszakában teljesen eluralkodott az erkölcstelenség és a perverziók, és romlásba vittek egész kultúrákat, például Szodomát és Gomorrát, az ókori Görögországot és a Római birodalmat. Olyan korban érünk, amikor a perverzitások egyenesen törvénybe vannak iktatva és privilegizálva vannak. A fő bűnösök egyike, akik utat készítettek ennek a tömeges erkölcstelenségnek, az Sigmund Freud (1856-1939).

2008-ban csalással lett kihirdetve a Lisszaboni szerződés, amely – természetesen nemes fogalmak alá elrejtve – szorgalmazza a szexuális devianciák törvénybe iktatását. Rejtett módon legalizálja a jó családból származó gyermekek elrablását és az ún. LGBTQ jogokat, valójában viszont a társadalom tömeges diszkriminációjával összefüggő privilégiumaikat. Aki felhívja a figyelmet a homoszexuálisok, pedofilok és egyéb szexuális deviánsok bűntetteire, homofóbia miatt eljárást indítanak ellene és három év börtönt is kaphat. Az elrabolt gyermekek homoszexuálisok és pedofilok álcsaládjainak vannak átadva. Az iskolákban propagálják az ún. szexuális nevelést, valójában a gyerekek és fiatalok programozott elerkölcstelenítése és devasztációja zajlik. A tragédia csúcsa, hogy ezt a szexuális nevelést szorgalmazza Ferenc pszeudopápa is, ahogyan a homoszexuális házasságok legalizálását is.

Az egoizmus féktelen szexualitással és a meg nem született gyermekek tömeges meggyilkolásával kapcsolódik össze. A társadalom professzionális hazugságok által van manipulálva, amelyek célja, hogy az embereket pszichopaták csürhéjévé tegye, akik már nem képesek megkülönböztetni egymástól a jót és a rosszat, az igazságot és a hazugságot, a valóságot és a nem valósat. Valójában azonban mindezt magas intelligenciájú bűnözők programozták így. Mindig is érvényes volt, hogy „az ember méltósága erkölcsi elveitől függ“. A megromlott ember azonban elveti az erkölcsi elveket és az Istenbe vetett hitet. Az erkölcsi elvek elvezetnek a felelősségteljességhez és a legnagyobb valóság ismeretével függnek össze, ami a halál – utána Isten ítélete és az örök jutalom vagy örök büntetés következik. A bölcs ember számára világos, hogy mi az élet értelme. A szexuális deviáns azonban bűncselekményeket követ el. Erről számos statisztika tanúskodik. Ezt a valóságot azonban titkolják. Még a nem régi időkben, egészen 1973-ig a homoszexualitást pszichés betegségként tartották nyilván. A betegségek sorából nem tudományos bizonyítékok alapján lett kihúzva, hanem csupán ideológiai okok miatt, mégpedig nagy nyomásgyakorlás miatt.

A homoszexuális paradicsom rövid statisztikája és perspektívája 20 évvel ezelőttről:

• Homoszexuálisok teszik ki az AIDS betegség ismert eseteinek több mint 70%-át az Egyesült államokban.
• A homoszexuálisok alkotják a hepatitisz esetek aránytalanul nagy részét: 70-80%-ot San Francisco-ban.
• A homoszexuálisok akár 59%-a szenved paraziták általi bélfertőzésben, legyenek azok férgek, trematoda (métely) vagy amőba.
• A homoszexuálisok mintegy 67-80%-a nyalogatja vagy helyezi a nyelvét partnerük végbelébe (ún. „rimming“, fecal sex, stb.), egymásrapisilnek, ez ún. „arany zuhany“ és kölcsönösen kínozzák egymást…
• A homoszexuálisok 43%-a beismerte, hogy élete során 500 vagy több partnere volt.
• John Murtagh, New York város büntetőbíróságának legfőbb rendőrbírája kijelentette: „Nagyvárosokban a gyilkosságok felét homoszexuálisok követik el“, noha akkor az USA-ban a homoszeuálisok a lakosság csupán 2%-át tették ki.
• Az USA halálcelláiban a nők 50%-a leszbikus.
• A homoszexuálisok 33%-a beismeri a kiskorúval létesített szexuális kapcsolatot, tehát a pedofíliát.

Freud és a tisztátalan lélek

Freud célja nem az emberek gyógyítása volt, hanem a perverz gondolkodás érvényre juttatása is az egész társadalomban. Bizonyíték erre a szexuális stádiumokról szóló elmélete – orális, anális és ödipuszi szakasz. Freud a maga szexuális elfajultságát elferdült gondolkodását alkalmazta a páciensein és általánosítva kiterjesztette az összes emberre. Freud pszichológiája hazugságon alapszik, a szexuális elfajultság legalizálásához vezet és az emberiség önfelszámolása számára készíti elő az utat. Az abszurd hazugságokat, amelyeket Freud önismeretként rákényszerít az emberekre, azzal a manipulatív állítással leplezi, hogy ez ott van az ember tudattalanában. Ez azonban nem jelenthet alapot tudományos párbeszéd számára, mivel a kitalált és irreális dolgok tartományáról van szó. Szerinte minden ember már születésétől fogva elfajult. Az ördög hazudozó és gyilkos. Jézus Krisztus az Igazság és az Élet. Jézus kiűzte az emberekből a tisztátalan démonokat.

Freud módszere a szuggesszión alapul. Például szuggesztív módon azt a sokkoló kijelnetést tette, hogy Mózes nem lett volna zsidó, hanem egyiptomi volt! Arrogáns módon figyelmen kívül hagyja azt a történelmi tényt, hogy Mózes zsidó volt, ráadásul egyenesen a zsidó nép törvényadója volt. Idősebb testvérei, Áron és Mária szintén zsidók voltak. Freud a Mózes és az egyistenhit című könyvében a kitalálásait szuggesztív módon valóságként tálalja. Szerinte Mózest a zsidó nép ölte meg és ebből alakult ki szerinte a zsidó bűntudat, mint a zsidó kultúra alapja.

Michel Onfray filozófus nagyon megbotránkozott Freudnak ezen a tézisén. Különösen az lepte meg, hogy az zsidók Németországban való kemény üldözésének idején publikálta azt. Ezért Freudot, zsidó létére joggal vádolták antiszemitizmussal.

Tragikus, hogy mindmáig Freudot minden főiskola autoritásként tünteti fel és a diákok az ő beteg elméjének szüleményeit igaz ismeretként kell hogy tanulják. 1902-ig minden orvos Freudot sarlatánnak és csalónak tartotta, aki valójában volt is. A törés a Bʼnai Bʼrith szabadkőműves egyesületnek köszönhetően következett be. Ez az egyesület elsőként hívta meg őt előadni az ún. pszichoanalitikus elméletekről, mégpedig abban a korban, amikor mindenhol máshol hívatlan vendégnek számított. David Bakan a könyvében azt írja, hogy Freud az egész pszichoanalízist a okkult kabbala alapján dolgozta ki. Freud a Bʼnai Bʼrith szabadkőműves mozgalom zsidó ágának tagja lett. Ugyanígy a szabadkőműves páholynak köszönhetően rendkívüli professzorrá nevezték ki és fokozatosan szabadkőműves követőket nyert a bécsi zsidó orvosok és intelligencia körében, amit szerdai találkozásokra hívott a saját lakásába a Berggasse 19-be. A történelmi első találkozóra 1902-ben Rudolf Reitler, Max Kahane, Wilhelm Stekel a Alfred Adler ment el. Aztán még többen következett.

Fontos mozzanat volt a kapcsolatfelvétel a zürichi pszichológiai iskolával, amelybe Max Eitingon, Eugen Bleuler, Karl Abraham és Carl Gustav Jung tartozott. Ez tette lehetővé azt, hogy a helyi ideológiai irányzat nemzetközi mozgalommá váljon.

1908-ban került megrendezésre az első pszichoanalitikai kongresszus Salzburgban. Itt ismerte meg Freud Ernest Jones-t, aki ezt követően Nagy-Britanniában terjesztette a pszichoanalízist. Az USA-ból Abraham Arden Brill érkezett a konferenciára, aki hasonló szerepet játszott az Egyesült államokban mint Jones Britanniában.

Freud pszichoanalízisét gyakran illetik azzal a váddal, hogy nem tudomány, hanem éppenséggel egy új álvallás. Max Graf muzikológus, Freud első tanítványainak egyike kijelentette, hogy a pszichoanalízus keletkezésének atmoszférája valóban „egy új vallás, a szabadkőművesség“ térhódítására emlékeztetett.

Freud nem természetes halállal halt meg, öngyilkos lett. Kezelőorvosától, Max Schurtól halálos adag morfiumot kért. A zsidó hagyománnyal ellentétben elégettette magát a londoni krematóriumban.

Freud, az okkutista és álomfejtő

Az okkult praktikák szuggesszióval, hipnózissal, álomfejtéssel és kártyavetéssel, numerológiával fonódnak össze. Az okkultizmus része a jóslás és a spiritizmus is, tehát az ún. energiákkal, valójában azonban a lelkekkel – démonokkal való kapcsolat. A démoni világ büszkeséggel, az egó kultuszával és erkölcstelenséggel van összekapcsolva.

A Freud által használt okkult praktikák közé tartozik különösképpen a kabbala és a numerológia.

Freud már 1895-ben elkezdte analizálni az álmait. Ezt autoanalízisnek nevezte. Az első álmot a Bellevue hotelben elemezte ki nem messze Bécstől. Az ún. „Irmának beadott injekcióról“ álmodott. Ezzel az álommal kezdte később az Álomfejtés című könyvét.

Az álomfejtés – hasonlóan a hazugságok és szuggessziók alapján összeállított horoszkópokhoz – az okkult praktikák közé tartozik. Az embert akkor már nem a valóság és az erkölcsi elvek irányítják, hanem a hiedelem. Ez az első parancsolat elleni bűn. Az álmokból és kártyákból való jóslással több jósnő, kártyajós és álomfejtő is foglalkozik. Okkult tevékenységük különösen is az emberi kapcsolatokra van nagyon rossz hatással.

Freud autoanalízise 1897 körül érte el csúcspontját. Két fő témája volt: 1) az apjával való kapcsolata, aki abban az időben halt meg és akit Freud a riválisának tartott az anyjával való kapcsolatában. Tehát megjelent az ún. ödipusz szindróma is.

2) Az átvitel kapcsolata, amely – ahogy Freud beismeri – homoszexuális hajlamú kapcsolat berlini barátjához, Wilhelm Fliesshez.

A gyilkos szándékkal összefüggő súlyos erkölcstelenség miatti lelkiismeretfurdalást Freud az analíziseiben egyáltalán nem veszi figyelembe. Ehelyett az ún. Ödipusz-szindrómáról találgat, amely állítólag minden emberben ott van. Mi tudjuk, hogy az emberben ott van az áteredő bűn, a hazugság és a rossz gyökere. Nekünk azonban nem azt kell növelnünk! Épp ellenkezőleg, el kell tőle határolódnunk és a lelkiismeretünk és az egészséges erkölcsi elvek kell magunkat engedni vezetni, amely a tízparancsolatban és Krisztus tanításában gyökerezik. Ez az emberiség integritásához és az üdvösségre vezet.

Freud az áltudomány leple alatt új törvényadóként tűnik fel. A normális embernek, ha rosszat követ el, lelkiismeretfurdalása van. Freud azonban úgy tanít gondolkodni, hogy kiiktatja a lelkiismeretet. Az Ödipusz-szindróma hamis teóriájával ilyen nagy rosszat is normává tett, mint a vérfertőzés és a saját apja megölésének vágya. Ennek alapjául számára Ödipusz pogány regéje szolgált, aki a saját anyját vette el és eldöntötte, hogy megöli az apját. Végül Ödipusz kiszúrta a saját szemét. Freud ezt abszurd módon a kasztrálás szimbólumaként jelölte. Az elfeldült gondolkodás és következtetések Freudnál tipikusak.

 Freud olyan módszert talált ki, amely a hipnózisból indul ki. A páciensek függővé váltak tőle. Ahogy maga is feltünteti, ún. hisztérikus szerelemmel kapcsolódtak hozzá. Ezt átvitelként, kivetülésként minősíti. Tevékenysége okkult szugesszióra, hipnózisra, hazugságra és az erkölcstelen ferdeségek propagálására épül. Szembehelyezkedett Istennel és az erkölcsi elvekkel. Rajta keresztül mindmáig a hazugság és a halál lelke működik, ami pedig az ördög. Aki elfogadta a hazugság és az erkölcstelenség lelkét Freudon keresztül, annak meg kell azt tagadnia, ha meg akarja ismerni az igazságot és üdvözülni akar. Ezért azt kérdezem: Megtagadod most ezt a tisztátalan lelket, amely Freud mögött áll? – Megtagadom! Ámen

Elfogadod most az igazság Lelkét? – Elfogadom! Ámen

2. rész:

Freud és a perverz gondolkodás

Freud szerint a gyermek három és nyolc éves kora között megérti, hogy az apja és az anyja között olyan valami van, amit a gyermek szintén akar és amit a konkorens, rivális, általában azonos nemű szülő eltávolításával lehet elérni.

Ez egy kolosszális hazugság. A gyermek a normál családban soha nem vágyik arra, hogy az egyik szülője el legyen távolítva, hanem épp ellenkezőleg, ahogy azt a fájdalmas valóság mutatja a válások után, a gyermek az egyik szülője elvesztése okán nagyon szenved. Sőt a nagyobb gyermekek a szülők válása miatt olyan kétségbeesettek, hogy néhányukat öngyilkos gondolatok gyötörnek, mivel mindkét szülőjüket szeretik és nem tudják elviselni az ő elválásukat. Természetesen létezik kivétel, amikor valamilyen elfajult alkoholista vagy drogos terrorizálja a családot. Azonban nem ez a norma. Egy természetes családban a szülők szeretik gyermekeiket és a gyermekek szeretik szüleiket. Freud szuggesztív módon mindenkire rákényszeríti a maga elfedült gondolkodását és a hazugságokat általánosan érvényes igazságokként tálalja. Beismerte, hogy az abszurd következtetéseket tartalmazó analíziseit a maga elfajultságából vezeti le.

Idézet Freudtól: „Magamnál is felfedeztem, hogy beleszerettem anyámba és féltékeny vagyok apámra, és ezt ma koragyermekkorom általános élményének tartom. (…) az ember megérti Ödipusz király sodró erejú hatalmát. (…) A hallgatók közül egykoron mindenki még magzati állapotában és fantáziájában ilyen Ödipusz volt.“

Milyen jogon általánosítja a maga perverzióit Freud minden emberre nézve? Ez vagy egy pszichikai betegség jele, vagy egy démoni megszállottságé, amely az Istennel való egyenlőség ördögi vágyával van összekapcsolva.

Freud elmélete, hogy a fiú szexuálisan beleszeret az anyjába és ezért meg akarja ölni az apját, akiben a rivlisát látja, egy absziurd kitaláció, ami nem jutott volna eszébe még a pszichiátria állandó lakóinak sem. A fiú fiúi szeretettel szereti az anyját az önzetlen és szertetteljes törődéséért. Ami pedig az apát illeti, a fiú semmi esetre sem lát benne riválist és nem akarja eltávolítani. Ellenkezőleg, sokszor ő a példaképe és ideálja, különösen amikor serdülni kezd. Ha az apa és az anya között harmonikus a kapcsolat, az a gyermeken is megmutatkozik, aki az ilyen családban boldog.

Freud profi hazudozó. A tragédia az, hogy ma Freud efajultságát minden főiskolán tanítják és így nagyon kártákony irányba változtatja meg a fiatal generáció gondolkodását. A diákok úgy vélik, hogy igaz információkat kapnak és nem feltételezik, hogy be vannak csapva. Ennek következtében sarkukból vannak kifordítva az alapvető emberi értékek és kapcsolatok.

Freud azt állítja, hogy a gyermek jelentős mennyiségű ambivalenciát, tehát kettősséget él meg, a fiú az apjával és a lány az anyjával szemben, amit ha sikerül, úgy oldanak fel, hogy az ödipuszi választásukat tudatos síkon feladják, tehát a gyilkos kívánságukat elfojtják.

Freud szerint ez az ambivalencia avagy kettősség abban áll, hogy a fiú az apját, a lány az anyját akarja megölni, ám egyidejűleg tudati síkon feladják ezt az ödipuszi megoldást, tehát a gyilkos óhajukat feladják. Freud állandóan ránkkényszeríti azt hihetetlenül az elferdült gondolkodást, mintha a gyermekek a családban azzal a kívánsággal élnének, hogy meg akarják ölni a szüleiket, ráadásul annak okán, hogy vérfertőzést tudjanak elkövetni, tehát szexuális kapcsolatba kerüljenek az anyjukkal vagy az apjukkal. Ilyen elferdült gondolkodás, már egyenesen démoni megszállottság és kolosszális hazugság!

Épp az ellenkezője az igaz, a gyermek félti a szüleit, nehogy valami bajuk essen, nemhogy gyilkos gondolatai lennének irántuk. Csupán annak gondolata is, hogy anyuka vagy apuka meghalna, vagy csak elválnának, megrémíti a gyermeket. Ha pedig a szülők egyike valóban meghal vagy elhagyja a családot, a gyermek nagy fájdalmat él át. Micsoda abszurdum azt állítani, hogy minden gyermek átmegy egy ún. ödipuszi életszakaszon és az a kívánsága, hogy megölje az egyik szülőjét? A gyermeknek a legkisebb elszakadásnál is hiányzik a szülője. Freud azonban szuverén módon beleszuggerálja az emberekbe a bűnös perverziót általános törvényként. Normális ember lázad ez ellen a hazugság ellen, mivel olyat kényszerít az emberre, ami nem igaz. Freud ebből azzal az állításával talál egérutat, hogy az ödipusz-szindróma a tudattalanban mutatkozik meg.

Messzemenően ellentmondóak Freud szuggesztív kijelentései és egyenesen eszeveszett végkövetkeztetései a fiú nemi szervéről. A maga megszállott, kifantáziált dedukcióit ismét normaként kényszeríti ránk. Megáll az ész, hogy Freud hazugsága kapuként szolgál a pszichológia alapjához! Ahhoz, hogy a diákok sikeresek lehessenek, be kell fogadniuk ezt a beteges elfajultságot a belsejükbe és lelkileg eggyé lenni vele. Utána ezt szajkózzák nagy haszonként és magas szintű „tudományos“ felfedezésként. Valójában azonban agymosásról és a fiatal generáció, de az egész társadalom tömeges elerkölcstelenítéséről van szó. Úgy, ahogy árt pornót nézni, ugyanígy Freud szuggesztív hazugságai nagy erkölcsi kárt okoznak a kreativitásra, az érzelmekre és az egész lélekre nézve.

Freud könyveit még a fasiszták számára is vadnak tartották. 1933 májusában Berlinben a gyűlésükön nyilvánosan elégették őket. Szexuális kitalációit nácik is elferdültek tartották annak ellenére, hogy az ún. tudományos pszichoanalízis leple alá rejtették. Freud ironikusan azt mondta: „Micsoda haladás. Csak a könyveimet égetik, a középkorban engem égettek volna meg.“

Freud és a kereszténység

Freud az ateizmus legkiemelkedőbb képviselőihez tartozott a történelemben. Ezért tette magáévá a darwinizmus hamis elméletét is. Freud hasonló módon gyűlölte a kereszténységet, mint Nietzsche vagy Marx. Már 1908-ban kiadta az Obszesszív cselekdetek és vallási gyakorlatok (Zwangshandlungen und Religionsübungen) című cikkét, ahol szégyenteljes módon a kereszténységet kollektív kényszerneurózisként jelölte meg.

A gyűlölet általi elfogultság jele, amikor az ember szuggesztív módon gyalázza és fölényeskedve gyúnyolja a kereszténységet, noha nem is igyekezett azt megismerni. Szuverén módon elítéli a többmillió jellemes ember többszáz éves tapasztalatához kötődő objektív értékeket. Freud gyűlölte az igazságot.

A Totem és Tabu (1913) című írásában Freud az ún. primáris vallás, a totemizmus keletkezését írja le, úgymond az apa elsődleges meggyilkolásának jóvátételeként, aminek Freud szerint az elsődleges emberi csoportokban valamiféle alapító kultikus aktusként kellett lejátszódnia.

Freud ezen abszurd nézeteinek kiindulópontja a saját ödipusz szindrómája. Freud megszállottja volt a saját apja meggyilkolása vágyának és egyidejűleg a saját anyjával való vérfertőzés – incest – berögzött vágyának.

Tudni kell, hogy a pogány rituálék nem a valódi Istent tisztelik, hanem démonokat. Közülük soknak része volt az emberáldozat, mindenekelőtt gyerekek feláldozása például Moloknak.

A valódi Teremtő Istent Freud hazug elméleteivel az úgymond a totemekhez kötődő pogány istenségekkel egy szintre degradálja. Tudatosan hazudik és manipulál. Az igaz Isten, Akitől minden teremtmény származik, ellentéte a pogány démonoknak és az ő állatképű totemjeiknek.

Freud a kereszténységet rosszindulatúan „illúzióként“ és „gyermekkori neurózisként“ jelöli. Úgy kívánja, hogy a „tudományos realizmussal“ váltsák fel. Freud azonban nem volt sem tudós, sem realista. Nemcsak gyermekkori neurózisban szenvedett, hanem az egész áltudománya egy perverz illúzión alapul. Sejtelme sincs róla, hogy mit jelent az igaz Istenbe vetett hit, a monoteizmus, és milyen világosságot és erkölcsi erőt ad az embernek az élete próbáiban. A kereszténység az Isten igaz szeretetén és a felebarát önzetlen szeretetén alapszik. Freud életének hitvallása azonban az Isten iránti gyűlölet és már gyilkos gyűlölet az ember iránt, kezdve az apjával.

Freud kapcsolata a fasizmussal és a bolsevizmussal

Freud a könyvében Mussolininak szóló ajánlást írt, amit Michel Onfray filozófus kritizált – Freud csodálatát olvasta ki belőle a fasiszta caesarizmus iránt, valamint a Nietsche művei általi ihletettséget. A fasiszta vezér Mussolininél való protekciójának köszönhetően – zsidó volta ellenére – Freudnak protekciója volt, így volt lehetséges számára, hogy Ausztria megszállásánál kiutazzon a lánya, Anna után Angliába.

Freudot a konzervetív körök gyakran kritizálták, amelyek a bolsevizmussal való összefonódással is megvádolták. Wilhelm Schmidt páter például ezt írta: „A bolsevikok a magukévá tették az ödipusz-komplexust (Freud) és felszámolták a családi kapcsolatokat és a nemi kapcsolat mindenféle korlátozását, tehát az már megengedett a testvérek között is, sőt a szülő és a gyermek között.“ A bolsevikok azonban a szomorú tapasztalatokat követően – ellentétben Freuddal – lemondtak erről a pervezióról.

Freud kritikusai

Karl Popper a freudizmust áltudománynak minősítette. A biológiailag orientált pszichiátria soraiból is erős kritika illeti. Hans Eysenck ezt mondta: „Freud 100 évvel visszavetette a pszichológiát.“

Aril Edvardsen a Bukott istenek című könyvében ezt írja: „Freud agya „elmerült a szexben“ és az ő úgynevezett szakmai gondolatai az alhasra fixálódtak. Összefoglalva Sigmund Freud az embert szexuális lénnyé redukálta. Minden emberi álmot és elképzelést a falloszra (férfi nemi szerv) és a genitáliákra redukált. Pszichoanalitikus elmélete azon alapszik, hogy a neurózisok okai a gyermekkori szexuális komplexusok és gátak. A modern pszichiáterek készséggel „megvették“ Freud „regresszív modell“ nevű elfajult elméletét. Ez a csalás volt a 20. századi ún. pszichoanalízis alapja.“

A Herald Tribune nevű ismert napilap „Új ismeretek Freudról“ címmel azt írja, hogy „az új kutatások Freudot betegesen nyereségvágyó és manipulatív emberként mutatják be, aki itt és ott gyógyulásos esetekre hivatkozott, amelyekre azonban egyáltalán nem került sor, és aki azzal a céllal hamisított adatokat, hogy bebizonyítsa a maga elméletét.“ Freud irataiból sokan azt a következtetést vonják le, hogy inces-t, vérfeltőzést követett el.

Dr. Daniel Stern, aki a pszichológia professzora Genfben azt mondja, hogy Freud regresszív elmélete elegáns fogalmazással van bemutatva, ám az nem egyezik a valósággal, és így folytatja: „Freud elmélete abból indul ki, hogy az ember konkrét stádiumok során megy végig: orális, anális, ödipuszi – Ödipusz alapján, aki a saját anyját vette feleségül. Akinek pszichikai problémái vannak, az Freud szerint amiatt van, hogy megrekkent volna ezen stádiumok egyikénél. Ahhoz, hogy meggyógyuljon, vissza kellene úgymond mennie életének abba a stádiumába – regresszió -, ahol az a probléma keletkezett. Ez a gyermekre vonatkozó pszichológiai látásmódja nem felel meg a valóságnak.“ Stern professzor ezen állításával számos vezető pszichiáter azonosul.

Stern professzor tehát azt hangsúlyozza, hogy Freud gyermekről alkotott regresszív elmélete és pszichológiai szemlélete nem felel meg a valóságnak. Ami az orális, anális és ödipális fejlődésről szóló elméletet illeti, áltudományról van szó és tömegek megcsalásáról. Semmit nem változtat ezen a csaláson az sem, hogy Freud nagyon elegáns fogalmazási stílusában tálalja.

3. rész:

A hipnózis és a „tudományos tevékenység/munkásság“

Freud az Álomfejtés című könyvében említi Prágában tett látogatásait is. Az egyik ilyen látogatásról tanúskodik Erik Jan Hanussen ismert illuzionista visszaemlékezése is, akivel Freud a prágai Flórán található hotelben találkozott. A naplójába ezt jegyezte fel: „Van itt valami bécsi orvos, a neve Freud. Meséltem neki, hogy a hipnózissal kísérletezem. Ez az orvos azt mondta, hogy ő is, de csupán terápiás céllal, máskülönben ez csak sarlatánság lenne.“

A prágai János nyilván azt válaszolta erre Freudnak: „Ön szerint én sarlatán vagyok, ám az ön terápiás sarlatánságának borzalmasabb és tömegesebb következményei vannak, mint az enyémnek.“

Ami a hipnózist illeti, Philippe Madre pszichiáter úgy nyilatkozott, hogy a szuggesszió és a hipnózis interperszonális megszállottsághoz vezet. A hipnotizőr és a hipnotizált között ugyanis egyfajta fúzió áll be, vagy ahogy azt Freud nevezi, átvitel. Ezzel az átvitel kifejezéssel illeti Freud a barátjához, Fliesshez kötődő szexuális hajlamát is. Azt is bevallja, hogy észrevette, hogy ez a speciális „átvitel“, tehát ez a lelki összekapcsolódás működik közte és a neki lelkileg alávetett páciensek között is. Ezt „hisztérikus szerelem“-nek nevezi. Valójában azonban az ember rabszolgává tételéről van szó a szuggesszió és a hipnózis ördögi praktikája révén. Ez az alávetettség teszi az embert médiummá. A hipnotizőr nemcsak beszugerálhatja neki a maga perverz gondolkodását, hanem ezen a fúzión vagy ún. átvitelen keresztül lelki energiák hatnak. Ez azonban semmi esetre sem Isten hatása. Ez a függőségi viszony egészen addig marad fenn, amíg a médiumot nem szabadítja meg Isten ereje. Ennek feltétele a megtérés és hogy az ember lemondjon a hipnotizőr személyétől való függésről.

Freud a neurózisokkal és a hisztériával foglalkozott. Azt a hipnózist próbálta aplikálni, amit egy francia orvostól tanult. Éppen a hipnózis és a kabbala okkult alapján állva dolgozta ki a saját módszerét – az ún. pszichoanalízist. Freud terápiás módszerének gerincét a szabad asszociációk módszere képezi. Freud lefektette a pácienst egy ágyra és arra kérte, hogy az ész, a lelkiismeret vagy az ízlés legkisebb kontrollja nélkül mondja azt, ami éppen átfut az agyán – képeket, emlékeket, fantáziát. Ez az ő alapvető ún. pszichológiai szabálya. Megállapította, hogy ezzel a technikával ugyanúgy hozzájuthat az emlékezet tudattalan tartalmához, mint a hipnózissal. Abból, amit a pácienstől hallott, valamit kivett és utána összefüggések nélkül levonta a maga perverz következtetéseit magyarázatként. Példaként szolgál erre 4 klinikai esettanulmánya.

Ugyanígy a jósnőnek is – jósoljon kártyából vagy álmok alapján -, az alanyt mindig alárendelt állapotba és függő viszonyba kell hoznia, tehát lelki kötődést kell vele kialakítania. Ez az, amit Freud átvitelnek nevez. A jósnő ezt úgy csinálja, hogy általában mond valami általános dolgot, de a látogató múltjára vonatkoztatja. Az elkezd felette elmélkedni és azonosítja azt az élete egy eseményével. Ebben a pillanatban hajlandó kritika nélkül elfogadni a jövőre vonatkozó szuggesztív jóslatot is. Gyakran ez nagyon súlyos köevtkezményekkel jár, mint például ártatlan emberek iránti gyűlölet, vagy akár öngyilkosság.

Freud tudatában volt a közte és a jósnő közötti hasonlóságnak, tehát a sarlatánságban és varázslásban való hasonlóságnak, és nyíltan bevallotta, hogy a középkorban megégették volna.

André Breton, a szürrealizus képviselője, akinél az automatikus írás mutatkozott, azt hirdette, hogy ez a „képessége“ Freud a tudattalanról szóló szövegeinek tanulmányozása nyomán alakult ki nála. A Szürrealizmus kiáltványában Breton háláját fejezi ki Freudnak az a reális törvényszerűségek alól kieső imagináció jogának visszaadásáért. Az automatikus írás a spiritizmusnál és előfordul, ahol szerepet játszika szuggesszió, a hipnózis és a lelki világgal való összekapcsolódás, ami azonban nem Isten világa.

A jóslás formája a szuggesztív információt tartalmazó horoszkóp is, amellyel az ember belsőleg azonosul. Ugyanez a helyzet a numerológiával, amivel Freud szintén foglalkozott.

Az okkult praktikák gyümölcse gyakran az erkölcsi deviációkban nyilvánul meg. Freud ezt az áltudomány ernyője alatt propagálja.

Freud egy új technikát is feltalált. Annak a páciensnek, aki nem tudott valamire visszaemlékezni, beszuggerálta, hogy majd akkor rájön, ha a kezét a homlokára teszi.

A kereszténységben létezik az apostolica succesio. A Szentlélek átadásáról van szó kézrátétellel. Ez a püspök- és papszenteléssel kapcsolódik össze és úgyszintén a bérmálkozással. Jézus szintén néha az emberekre tette a kezét és csodás gyógyulások történtek. Ezt a lelki hatalmat adta át a tanítványainak is: „ha pedig betegekre teszik a kezüket, azok meggyógyulnak.” (Mk 16,18) Freud azonban nemcsak tagadta Istent, de kifejezetten gyűlölte Őt, ezért nem volt semmilyen kapcsolata Isten Lelkével. Freud által egy másik lélek hatott, egy tisztátalan és gyilkos lélek. Ezeket a tisztátalan lelkeket Jézus kiűzte és ugyanilyen hatalmat adott a tanítványainak is.

Freud „tudományos“ tevékenysége

Freud a pácienseiről négy alapvető esettanulmányt adott ki. Mindegyikben a pácienseit álnéven nevezte meg – Dora, Kis Hans, Patkányember és Farkasember.

Az első analízis gerincét Dora két álmának interpretációja adja, mint az álomfejtés új módszere, valamint az átvitel újrafelfedezett szerepe – tehát az analitikus bevonása a játékba. Dora füstről álmodott, amelyet Freud saját önmaga szimbólumaként magyarázott, mivel egész életében erős dohányos volt. Naponta akár 20 szivart is elszívott, amitől szájrákot kapott.

A második esettanulmányban Hans fóbiáját írja le, amelyet az ún. ödipusz komplexus segítségével interpretált. Az apjától való félelmét szerinte Hans átvitte a lovakra. Hans azonban sok év után Freudot azzal a hírrel lepte meg, hogy a gyermekkori analíziséből semmire sem emlékszik. Ez ellentmondott Freud alaptézisének, hogy a meggyógyulás feltétele a tudattalan tartalmak átvitele a tudatba, ezért válaszul hozzáadta a tudományos-sarlatán módszerébe az előtudat kategóriáját.

A harmadik esettanulmány az ún. Patkányemberre vonatkozott. Freud obszesszív dedukciójáról van szó, amely a pogány kínzási módszerrel áll kapcsolatban, amelynek része a pátkány és a végbél.

A negyedik esettanulmány Sergej Pankejevről vezette le. Ő orosz nemes volt, aki az októbei forradalmat követően elvesztette csaknem az egész vagyonát. A Farkasember ragadávnynevet a gyermekkorból származó ún. kulcsjelentőségű álom alapján kapta, amit a páciens felidézett. Azt álmodta, hogy a diófájukon, amely az ablak előtt állt, néhány fehér farkas ült, amelyek mereven őt bámulták. Ez után az álma után tört ki rajta a gyermekneurózis. Freud az ún. ősjelenet emlékeként magyarázta az álmot, vagyis a szülők intim életének megfigyeléseként. Freud itt ismét a gyermekre húzza rá a saját ferdeségét, amely az ún. ödipális, tehát gyilkos szindrómával kapcsolódik össze. Jung ellentmond neki ebben és azt állítja, hogy Freud gyermekkorból származó emlékeiben túlteng a szexualitás, noha a gyermek általánosságban véve szexuálisan ártatlan. Freud ennek a negyedik esettanulmányának nagyzolóan és manipulatív módon „A gyermekneurózis eseteinek történetéből” címet adta.

Freud esettanulmányai hűen tükrözik elferdült fanáziáját. Valóban sokkoló, hogy ezt a degradáló áltudományt mindmáig komolyan veszik és az egész világon tanítják.

Vlasta Burian, a cseh komikus egy régi filmben a pszichoanalitikus orvoshoz hasonló szerepben szerepel és egy tehetős hölgynek tart szaktanácsadást, aki felkereste őt a probémájával. Gondterhelten megosztja vele, hogy azt álmodta, hogy a fején egy fa nőtt ki. Ő érdeklődve azt kérdezte tőle: „És milyen fajta fa?“ A hölgy elgondolkodva így válaszolt: „Azt hiszem, hogy almafa.“ Burian, a komikus halálosan komolyan ezt válaszolta: „Akkor az jót jelent. Már csak ősszel szabad fésülködnie.“

Freud hazug módon azt a nézetet oktrojálja, hogy minden gyermek születésétől fogva szexuális lény. Orális korszakról, anális korszakról beszél, ott a széklet visszatartása és kiengedése közbeni szexuális élvezetet említ, fallikus korszakot is feltüntet, amelyet az ödipális és a kasztrációs komplexussal kapcsol egybe. Szerinte a gyermek „polimorf módon perverz“. Bűnös állítását hazug módon minden gyermekre érvényesnek tartja, ami súlyos manipuláció. Az evangélium diametrálisan más képet ad a gyermekekről. Jézus azt mondja: „Ha nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába“ és hogy „Jaj annak, aki megbotránkoztat egyet a legkisebbek közül.“ „Aki befogad egy ilyen gyereket a nevemben, engem fogad be.“ Sok pedagógus úgy tartja a gyermekekről, hogy ártatlan szemeikben ott van a paradicsom képe. Freud hazug állítása a gyermekek ún. polimorf perverzitásáról, saját romlottságának bizonyítéka.

Freud a tudatot, előtudatot és tudattalant használja szakkifejezésként. Az Id kifejezése az ösztönös libidóval van összekapcsolva. Az Egó-t úgymond a realitás elve vezérli, a Super ego agresszivitást mutat önmaga iránt.

Freud az emberre csupán mint szexuális élőlényre tekint és tagadja a lelki oldalát – az ember lelkét, amely halhatatlan. Freud ajtót nyitott az erkölcstelenség legalizációja előtt. A jelenlegi LGBTQ propaganda és az egész gender ideológia gyökerei, amelyhez gyermekek elrablása kapcsolódik, az ő perverz és hazug elméletében találhatóak.

Ezzel szemben az evangélium az igazságon áll, mint alapon, nem pedig hazugságon! A megtéréssel, tehát önmagunk igaz ismeretével kapcsolódik egybe és a hazugságtól és a rossztól való eltávolodással. Az ember az elkövetett rosszat – bűnt hitben Krisztus vérének hatalma alá helyezi. Majd a tökéletes bűnbánat ezen lépése által elnyeri a bűnei bocsánatát és a lelki békéjét. Ezt Freud egyetlen pszichoanalitikusa sem tudja megadni a maga hazug analíziseivel. Jézus kigyógyítja a lelket a függőségekből és alávetettségekből és megszabadítja a démonoktól, amelyek rabszolgává teszik az embert. A teljes megszabaduláshoz és a lélek meggyógyításához a tisztulás, felvilágosodás, összekapcsolódás útja szükséges, tehát Krisztus követésének útja. Az vezet a boldog életre itt a földön és örök életet és a halál utáni boldogságot ad. Minden rendes embernek ezért el kell utasítania Freud elfajult dedukcióit és elméletét, ugyanis okkultizmuson, hazugságon és erkölcstelenségen alapulnak.

+ Illés

a Bizánci Katolikus Patriarchátus pátriárkája

+ Metód                + Timóteus

püspök-titkárok

2022.6.21.

Letöltés: Sigmund Freud és áltudományának kritikája (2022.6.21.)